A musical műfaja itthon mostanság kezd népszerűsödni a bukaresti rendezők és előadóművészek kezdeményezésére, Magyarországon azonban már mondhatni hagyománya van a külföldi musicalek magyar nyelvre való átírásából születő előadásoknak. Janza Kata és Dolhai Attila, a Budapesti Operettszínház kiemelkedő musical és operett-előadói a vasárnap esti fellépésük előtt egy sajtótájékoztató keretében mondták el véleményüket a színház, az operett és musical kapcsolatáról, benyomásukat a Rómeó és Júlia magyar-román közös előadásáról, valamint tapasztalataikat a musical szerepeinek megjelenítési kihívásairól.
      
„Ez az első alkalom, hogy meghívást kaptunk Erdélybe, számunkra ez egy igen nagy dolog” – indította el a beszélgetést Janza Kata, aki remélte, hogy a szentgyörgyi közönség jól fogadja majd fellépésüket. Izgulnak, és kihívásnak tartják az itteni közönség szórakoztatását, ezért is döntöttek úgy, hogy széles körökben ismert slágereket is előadnak. Félelme azonban alaptalannak bizonyult, mert a közönség, nemcsak hogy ismerte, de rajongással is fogadta az előadott musical-slágereket.

Dolhai Attila szerint a Rómeó és Júlia magyar-román közös előadásában a zene áthidalta a nyelvi és előadói stílusok különbözőségéből adódó nehézségeket, ugyanakkor éppen ezeknek – és a rendező, Kerényi Miklós Gábor erőskezű irányításának – köszönhetően vált a darab igen különlegessé.

A színészet és musical közötti átjárhatóság kapcsán fölmerülő kérdésekre Attilának az a válasza, hogy igazából nincs nagy különbség a kettő között. Mindkettő egy szerep, és ha a kifejezésmód technikái különböznek is ugyan, a jellegzetes stílus megőrzésével bármelyik szerep hitelessé válhat. Akkor válik ez nehézzé, amikor a megformálandó szerepek időben közel állnak egymáshoz, szinte lehetetlen ugyanis egyik napról a másikra átállni egy teljesen más stílusra és szerepre. Attila szerint már az öltözet, a kosztümök is adnak egyfajta tartást, illetve a szituációk is erősen meghatározzák azt a stílust, amit meg kell jeleníteni.

Van-e jövője a színpadi musicalnek, illetve mi is tartja életben ezt a műfajt? Attila meggyőződéssel válaszolja, hogy egy romantikus vagy vidám darab lelki feltöltődés lehet az emberek számára, akik egyre inkább elzárkóznak egymástól és a világtól. Kata pedig hozzáteszi, hogy kezd kialakulni egy új törzsközönség, ami ígéretes kilátásba helyezi a musical, mint műfaj jelenlegi helyzetét.