Megszámoltuk: 196 ember pördült egyből táncra a Ritmo Del Flamenco és Lucas Molina fellépésén. Bocskor Bíborka és a Magashegyi Underground az alternatív zene rajongóit vonzotta.

A sZempöl zenekar pár éve épp a Szent György Napok keretében hozta össze az első igazi nagy koncertjét. Az akkoriban gyerekdalokat (is) szokatlanul alternatív zenével kombináló produkcióra sokan felkapták a fejük. Időközben egyre több alternatív elem került a csapat produkciójába – a könnyen befogadható zenéből, valami kiforrottabb, komolyabb lett. Ez a sZempöl már inkább a vájtfülűeknek koncertezett.

Bocskor Bíborka gyakran nyilatkozta, hogy az a zene, amit ők játszanak pop. Az állítás persze igaz, csak hát a Magashegyi Underground komolyan támaszkodik az alternatív zenekarok hangzásvilágára, szövegeik, pedig merészebbek és huncutabbak is, mint az átlagos popzenészeké.

A csupa mosoly Bíborka élőben talán még jobban vonzza a nézőt, mint lemezről – a kevésbé ismert dalokat is könnyen befogadhatóvá teszi. A zenekar ad magára, a slágereket, amiket nem lehet, kihagyni kicsit másképp adják elő. Erre a Szeplős váll lenne a legjobb példa, ami az eredeti verzióban sokkal csillesebben, ráérősebben szól, mint koncerten, ahol rockosabb és főleg tempósabbra sikerült. (Talán egy kicsit az MR2-nek készített akusztikus hangzását mutatta meg rajta a zenekar.)

Az Anglia, és a Szeplős váll mellett még az új albumról is megszólalt egy-két dal: a Szerelemtabletta és a Szívtakarítás. A csapat vidám koncertélményt nyújt , ráadásul profin mozognak a színpadon is – érdemes volt megnézni őket.

A spanyol hangulatú utcabál, a Fiesta a Ritmo Del Flamenco zenekar ötlete volt. Mivel a kezdéssel bevárták a Bad Boys Blue koncertjéről érkezőket is kitűnő közönséget kaptak: gyakorlatilag mindenki részt vett az utcabálon, aki még bulizni szeretett volna. A hangsúly tényleg a mindenkin van: idős házaspároktól tizenévesekig, az elfáradt miccsszakácsoktól a lágyan piás őrkői családig elmenően rengetegen hallgatták a produkciót. Eddig nem is lett volna a dologban semmi szokatlan, de a hangulat ezúttal teljesen más volt, mint bármelyik más koncerten.
A flamenco ritmus, a flamenco érzés lassan mindenkit hatalmába kerített, a negyedik Gipsy Kings feldolgozásra már nagyon-nagyon sokan táncoltak: ki egyedül, ki a párjával – persze olyan is akadt, aki találomra kérte fel a hölgyeket.

A Ritmo del Flamenco zenészei amúgy rettenetesen profik: három gitáros, két énekes, 3 fúvós gondoskodik a hangulatról – néha 12 ember dolgozott a színpadon, köztük Lucas Molina, aki nem zenész, hanem táncos és Argentínából érkezett.