Bartusz „akciója”: a művész úr egy elegáns mozdulattal megfordította a szokást: nem ő adott autogramot a „rajongóknak”, hanem a jelenlévők írták alá nevüket. Nem is akárhova: a mester zakójára.





A sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítóteret április elsején nyitották meg a kassai
Juraj Bartusz György és Radoslava Macejova a Mester és tanítványa 1. képzőművészeti kiállításával. A Mester és tanítványa 2. című kiállítás megnyitójára pénteken 18:30 órakor került sor. A megnyitón a Felület a mester zakója volt, a tárlaton ez papír, indigó, gipsz vagy drót. Ecsetvonások másodpercek alatt, indigóban és gipszben megörökített pillanat, egy vagy két gipszben megcsúsztatott tégla című alkotásokat láthatjuk a kiállításon. A belső
teremben egy nagyobb képernyőn és két kisebben videókat és videóinstallációkat lehet megnézni.


Beszélhetünk-e manapság mesterről és tanítványról? – vetette fel a kédést Erőss István, aki, elmondása szerint, megtiszteltetve érzi magát, hogy őt kérték fel a kiállítás megnyitására. Az „-izmusok” korától merült fel a gondolat, hogy a mestert is meg kell tagadni, és szembe kell szállni vele. Mindazonáltal „manapság is van
igazi mester, csak nem mindenki az.” Milyen az igazi mester? A lexikális tudás átadásán kívül elsődlegesen irányt kell mutatnia tanítványának. Az igazi mesterben a provokációra vajó hajlam élete végéig megmarad, és a szakmai
alázaton túl, „ritkán sétál vissza ugyanazon az ösvényen – ez tartja őt frissen” – foglalta össze Erőss István, jellemezve a mester Bartusz Györgyöt.