A Szent György napok alkalmából újból fellépett Orbán Ferenc (ének, gitár), Lőfi Gellért (billentyű) és Kerezsi Csongor (basszusgitár) a Cseh Tamás emlékére összehangolt zenés-szöveges darabbal a Tamási Áron Színház Kamaratermében. Ez év januárjának második felében ugyanis bejárták már Erdély nagyobb városait ez emlékkoncerttel, és mostanra már gyönyörűen érezhető, hallható az összhang, amely érzésteli, lendületes és elbűvölő.


„Kié a dal? Az emberek nem tudták, hogy kit dicsérjenek.” – merült fel a kérdés. „Nem te vagy fontos, hanem a dalok.” – hangzik el Bereményi Gézától, Cseh Tamás alkotótársától, a már szállóigévé vált kijelentés. Bár „jó útravaló volt... egy életre” válaszolja erre a dalnok, még fontosabb talán az élmény, amit ezek a dalok nyújtanak a hallgatónak. Az előadás részei a fent idézett gondolatok, amelyeket Bérczes László beszélgetőkönyvében őrizett meg.


„Ő volt a 80-as években szocializálódni próbáló magyar értelmiségiek szócsöve szerintem. Olyasmiket tudott elmondani, amit akkor nem tudtak elmondani.” – mondja egyik barátom Cseh Tamásról. Ennek megfelelően a dalok és tartalmak hol könnyedén, hol feszesen és elválaszthatatlanul fonódnak össze egy, önmagára és a világra reflektáló szusszanatban. A dalokból és a beszélgetőkönyvből beemelt szövegrészekből álló összeállításban kiemelt helyet kapott az Erdélyhez fűződő emlékek megidézése, majd hogy a közönséggel a kapcsolat teljes legyen, az előadók a „Tíz év múlva” című dal együtténeklésére szólították fel a közönséget.