Sárkányölő, ez a címe annak az előadásnak, melyet a Háromszék Táncegyüttes mutat be április 20-án, 18. 30 órakor, a Szakszervezetek Művelődési Házának nagytermében, majd 25-én, a szabadtéri nagyszínpadon, ahol fokozva a látványt, a Maros Művészegyüttessel közösen lépnek fel.

Ivácson László rendező szerint nem a sárkányölő, hanem a keresztényeket védelmező Szent György lovagot mutatják be a táncjátékban. A Háromszék Táncegyüttes Szent György lovag képét és tetteit felelevenítő előadása, a Sárkányölő, Paszikratész Szent Györgyről szóló passióváltozatára, Weöres Sándor „Octopus avagy Szent György és a sárkány históriája” című tragikomédiájára épül, de feldolgozzák benne az Arany Legendából átvett középkori archaikus magyar liturgiaszöveget is az Érdy-kódexből, valamint további legenda-változatokat.

A táncszínházi előadás elsősorban a jó és a rossz harcáról szól, miközben az emberi mindenkori hit kérdéseit feszegeti: mi tulajdonképpen beleszületünk egyfajta hitvilágba, kérdés, hogy ezt meg tudjuk-e változtatni életünk folyamán, nem vagyunk-e manipulálva mindezek által. A darab az Istenbe vetett hit- és az ebből eredő vallások és a szokásvilágok kapcsolatát kutatja, és arra világít rá, hogy bizonyos népszokásainak pontosan a hitből kiindulva, az idők folyamán különböző értelmezést kaptak.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy pogány rituálékból, hogyan lett ártatlan gyerekjáték. A bújócska, a kiszámolósdi és számos máig is élő szokás mögött ott lapul a régi korok elfeledett áldozatainak emléke, ott lapul a halál és az élet örök harca, a mindenkiben bujkáló gonosz sárkány és Szent György is.


A történet egy olyan kisvárosban zajlik, ahol a nép, a hatalom által manipulált tömeg szentül hisz a sárkány isteni szintre emelt hitében: minden jót neki köszönnek, minden rossz csapást tőle kapnak. György lovag, mint a Római Birodalom tisztje, leigázza ezt a várost a hadseregével és kihasználván ezt az alkalmat, az embereket az új hitre, a szerinte igazi, egyetlen istenhitre téríti.  Egyedül György lovag számára derül ki, hogy a sárkány nem is létezett, az egész félelmet, és a sárkány körül létező mítoszt a vezetők alakították ki, hogy minél jobban tudjanak uralkodni a tömegen. Neki sikerül megszüntetni ezt a hatalmat. A városlakók nem tudják elfogadni, hogy egy nem létező dologban hittek. Az új hit felvételét egyedül a sárkány szimbolikus megölésével tudják - maguknak- megmagyarázni.

Ennek értelmében az előadás vezérvonala az a meggyőződés, hogy a Krisztusi szeretet, a keresztényi hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi. Ez az az érték, amelyet közvetíteni akar, és ez az az érték, amely egyre inkább eltűnőben van a világunkból. Így Szent György Lovag visszatérése és példamutatása, - akár egy előadás erejéig is - egyre szükségesebbé válik, hiszen mindannyian tapasztaljuk: a ma élő embernek megannyi „sárkánnyal” kell megvívni nap, mint nap...